A
Kamillás réten tanyázó állatok közt híre ment, hogy a közeli üde zöld vidéken
lakópark épült. A kitalálója és gondnoka Róka Rezső volt. Persze azt hiszitek,
hogy ez a róka is haszontalan, ravasz, szóval olyan akár a többi. Csakhogy
Rezső a bátor és jó lelkű rókák közé tartozott. Segíteni akart, mert a Kamillás
réten, egyre szűkebb körülmények között éltek az állatok. Ezért mindenki nagyon
örült az új lakóparknak.
Nyúl
Gyuri családja is ide költözött. Hamarosan összeismerkedtek a többi lakóval, és
jó barátságban éltek. Egyszer Gyuri meglátogatta a Kamillás réten maradt
rokonait. Már az úton találkozott Béka Borival, aki egy fa alatt sírdogált.
-
Hát neked meg mi a bajod, miért sírsz?
-
Azért sírok,- szipogott Bori – mert feltúrták a Kamillás rétet, és autóutat
építettek a folyó és a rét között.
-
És ez miért baj?
-
Hát nem tudod? Mi minden évben átmegyünk a folyóhoz. Most a sok autó miatt nem
tudunk átjutni. Így nem lesznek békacsemetéink, kihal a béka nemzetség.
Erre
már Gyuri is megvakarta a füle tövét..
-
Ez tényleg baj, de valami megoldást csak kitalálunk.
Azonnal
le is ült a fa alá és elkezdte törni a kobakját. Közben a többi béka is szép
csendesen odaugrált és várták Gyuri javaslatát.
-
Én azt gondolom, - szólt az egyik breki – hogy megtanulunk akkorát ugrani, mint
amilyen széles az autópálya. Akkor aztán mindenki egy ugrással átjuthat.
-
Butaság – legyintett a másik – nem vagyunk mi akrobaták. Meg aztán sűrűn jönnek
az autók, és ha rosszul ugrunk? Palacsinta lesz belőlünk.
A
magasból Gólya Gizi kelepelt:
-
Majd én átviszlek benneteket!
-
Még csak az kéne! Azonnal bekapnál minket.
Így
ment ez egy darabig, míg végül Gyuri szólalt meg:
-
Sajnos hiába töröm a kis nyúlagyamat, nem jut eszembe semmi. Kérdezzük meg Róka
Rezsőt, ő mindig kitalál valamit.
-
Rendben, rendben – brekegett a békák sokasága.
Így
aztán Nyúl Gyuri azonnal visszafordult, hogy megkeresse Rezsőt. Hamarosan megtalálta,
éppen a délutáni álmából ébredezett. Amikor meghallotta, a Kamillás réti békák
panaszát, azonnal kész volt a terve.
-
Mondd meg nekik, hogy ne búsuljanak, én már tudom is a megoldást.
A
nyúl kíváncsian kezdett érdeklődni, de Rezső egyelőre nem mondott többet. Gyuri
megvitte az üzenetet, és végre meglátogatta rokonait is. Azok boldogan
fogadták, és jó alaposan kikérdezték arról, hogy milyen az élet az új
lakóparkban.
-
Jó, nagyon jó – büszkélkedett Gyuri – de azért visszahúz ide is a szívem.
Aztán
elmesélte a békák panaszát. A rokonok már tudtak a dologról, mert azok már egy
hete erről brekegtek.
Amíg
Gyuri a rokonoknál időzött, Róka Rezső se tétlenkedett. Felöltötte legszebb ünnepi
ruháját és egyenest a szomszédos lakópark óvodájába, igyekezett. A gyerekek
éppen az udvaron játszottak, és kitörő lelkesedéssel fogadták a váratlan, de
általuk már nagyon jól ismert, látogatót.
-
Itt van Rezső! Itt van Rezső! Játszunk rókafogócskát.- kiabálták.
Rezső
udvariasan elhárította a felhívást, és az eléje siető óvó nénit köszöntötte.
-
Szép jó napot Rezső uram! – viszonozta az óvónő - Jó, hogy újra eljött hozzánk,
már nagyon várták a gyerekek.
Rezső
kicsit zavarban volt, mert mi tagadás, már régóta esedékes lett volna a
látogatása. Amíg az Állati Lakópark épült, a sok munka miatt, kissé mellőzte a
gyerekeket. Bezzeg korábban, szinte naponként megjelent.
Rövid
mentegetőzés után, elmondta jövetele célját, vagyis a Kamillás réti békák
panaszát.
-
Segítségre lenne szükségük, gondoltam, hogy esetleg… netán… tán… - hebegte – a gyerekek tudnának nekik
segíteni.
Tisztában
volt vele, hogy itt nem nagyon kedvelik a békákat, de mégis reménykedett. Az
óvó néni megértően bólogatott.
-
Bizony, Rezső uram, ez komoly baj. Itt valamit tennünk kell. Arra kérem, jöjjön
vissza három nap múlva, majd igyekszünk kigondolni a megoldás módját.
Így
is történt, Rezső három nap múlva ismét megjelent. Az óvónő azzal a jó hírrel
fogadta, hogy a gyerekek megalakították a Breki csapatot, és majd a folyóhoz át
és vissza is szállítják a békákat.
-
Nagyszerű- örvendezett Rezső, és már szaladt is a jó hírrel a békák
fejedelméhez.
Annak
bezzeg nem tetszett a vödörjárat, inkább hintót szeretett volna, mert ugye egy
fejedelem, az mégis csak egy fejedelem. Annak hintó jár.
-
Hintó nincs, akkor te mész gyalog, nekünk jó lesz a vödör is, - háborogtak a
békák.
Így
aztán, amikor a gyerekek megérkeztek, a brekuszok szép sorban, engedelmesen
beleugrottak a vödrökbe. Aki mellé ugrott, azt a vödör gazdája, szép, kesztyűs
kézzel belerakta a vödörbe. A fejedelem viszont büszkén ugrándozva elindult.
-
Majd meglátjátok a békafejedelemnek minden autó, megáll! Sőt tiszteleg.
Na,
erre a békák is kíváncsiak voltak és ki-kilestek a vödrökből.
Ment
a fejedelem, jött az autó, de bizony nemhogy tisztelegni, még megállni se
akart. Pedig a béka még az egyik lábát is feltartotta. De az oda se neki. El is
ugrott a béka uraság nagy jajgatva:
-
Jaj, a tyúkszemem, hát nem ráment! Micsoda világot élünk, ha már a fejedelmeket
se tisztelik!
Ettől
kezdve, sóhajtozva ugyan, de megelégedett a vödörjárattal.
A békák azóta is boldogan élnek a Kamillás
réten, rengeteg békacsemete jött a világra, és a gyerekek minden évben a
segítségükre sietnek.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése