Békák bajban

                                                                         

A Kamillás réten tanyázó állatok közt híre ment, hogy a közeli üde zöld vidéken lakópark épült. A kitalálója és gondnoka Róka Rezső volt. Persze azt hiszitek, hogy ez a róka is haszontalan, ravasz, szóval olyan akár a többi. Csakhogy Rezső a bátor és jó lelkű rókák közé tartozott. Segíteni akart, mert a Kamillás réten, egyre szűkebb körülmények között éltek az állatok. Ezért mindenki nagyon örült az új lakóparknak.

Nyúl Gyuri családja is ide költözött. Hamarosan összeismerkedtek a többi lakóval, és jó barátságban éltek. Egyszer Gyuri meglátogatta a Kamillás réten maradt rokonait. Már az úton találkozott Béka Borival, aki egy fa alatt sírdogált.

- Hát neked meg mi a bajod, miért sírsz?

- Azért sírok,- szipogott Bori – mert feltúrták a Kamillás rétet, és autóutat építettek a folyó és a rét között.

- És ez miért baj?

- Hát nem tudod? Mi minden évben átmegyünk a folyóhoz. Most a sok autó miatt nem tudunk átjutni. Így nem lesznek békacsemetéink, kihal a béka nemzetség.

Erre már Gyuri is megvakarta a füle tövét..

- Ez tényleg baj, de valami megoldást csak kitalálunk.

Azonnal le is ült a fa alá és elkezdte törni a kobakját. Közben a többi béka is szép csendesen odaugrált és várták Gyuri javaslatát.

- Én azt gondolom, - szólt az egyik breki – hogy megtanulunk akkorát ugrani, mint amilyen széles az autópálya. Akkor aztán mindenki egy ugrással átjuthat.

- Butaság – legyintett a másik – nem vagyunk mi akrobaták. Meg aztán sűrűn jönnek az autók, és ha rosszul ugrunk? Palacsinta lesz belőlünk.

A magasból Gólya Gizi kelepelt:

- Majd én átviszlek benneteket!

- Még csak az kéne! Azonnal bekapnál minket.

Így ment ez egy darabig, míg végül Gyuri szólalt meg:

- Sajnos hiába töröm a kis nyúlagyamat, nem jut eszembe semmi. Kérdezzük meg Róka Rezsőt, ő mindig kitalál valamit.

- Rendben, rendben – brekegett a békák sokasága.

Így aztán Nyúl Gyuri azonnal visszafordult, hogy megkeresse Rezsőt. Hamarosan megtalálta, éppen a délutáni álmából ébredezett. Amikor meghallotta, a Kamillás réti békák panaszát, azonnal kész volt a terve.

- Mondd meg nekik, hogy ne búsuljanak, én már tudom is a megoldást.

A nyúl kíváncsian kezdett érdeklődni, de Rezső egyelőre nem mondott többet. Gyuri megvitte az üzenetet, és végre meglátogatta rokonait is. Azok boldogan fogadták, és jó alaposan kikérdezték arról, hogy milyen az élet az új lakóparkban.

- Jó, nagyon jó – büszkélkedett Gyuri – de azért visszahúz ide is a szívem.

Aztán elmesélte a békák panaszát. A rokonok már tudtak a dologról, mert azok már egy hete erről brekegtek.

Amíg Gyuri a rokonoknál időzött, Róka Rezső se tétlenkedett. Felöltötte legszebb ünnepi ruháját és egyenest a szomszédos lakópark óvodájába, igyekezett. A gyerekek éppen az udvaron játszottak, és kitörő lelkesedéssel fogadták a váratlan, de általuk már nagyon jól ismert, látogatót.

- Itt van Rezső! Itt van Rezső! Játszunk rókafogócskát.- kiabálták.

Rezső udvariasan elhárította a felhívást, és az eléje siető óvó nénit köszöntötte.

- Szép jó napot Rezső uram! – viszonozta az óvónő - Jó, hogy újra eljött hozzánk, már nagyon várták a gyerekek.

Rezső kicsit zavarban volt, mert mi tagadás, már régóta esedékes lett volna a látogatása. Amíg az Állati Lakópark épült, a sok munka miatt, kissé mellőzte a gyerekeket. Bezzeg korábban, szinte naponként megjelent.

Rövid mentegetőzés után, elmondta jövetele célját, vagyis a Kamillás réti békák panaszát.

- Segítségre lenne szükségük, gondoltam, hogy esetleg… netán… tán…  - hebegte – a gyerekek tudnának nekik segíteni.

Tisztában volt vele, hogy itt nem nagyon kedvelik a békákat, de mégis reménykedett. Az óvó néni megértően bólogatott.

- Bizony, Rezső uram, ez komoly baj. Itt valamit tennünk kell. Arra kérem, jöjjön vissza három nap múlva, majd igyekszünk kigondolni a megoldás módját.

Így is történt, Rezső három nap múlva ismét megjelent. Az óvónő azzal a jó hírrel fogadta, hogy a gyerekek megalakították a Breki csapatot, és majd a folyóhoz át és vissza is szállítják a békákat.

- Nagyszerű- örvendezett Rezső, és már szaladt is a jó hírrel a békák fejedelméhez.

Annak bezzeg nem tetszett a vödörjárat, inkább hintót szeretett volna, mert ugye egy fejedelem, az mégis csak egy fejedelem. Annak hintó jár.

- Hintó nincs, akkor te mész gyalog, nekünk jó lesz a vödör is, - háborogtak a békák.

Így aztán, amikor a gyerekek megérkeztek, a brekuszok szép sorban, engedelmesen beleugrottak a vödrökbe. Aki mellé ugrott, azt a vödör gazdája, szép, kesztyűs kézzel belerakta a vödörbe. A fejedelem viszont büszkén ugrándozva elindult.

- Majd meglátjátok a békafejedelemnek minden autó, megáll! Sőt tiszteleg.

Na, erre a békák is kíváncsiak voltak és ki-kilestek a vödrökből.

Ment a fejedelem, jött az autó, de bizony nemhogy tisztelegni, még megállni se akart. Pedig a béka még az egyik lábát is feltartotta. De az oda se neki. El is ugrott a béka uraság nagy jajgatva:

- Jaj, a tyúkszemem, hát nem ráment! Micsoda világot élünk, ha már a fejedelmeket se tisztelik!

Ettől kezdve, sóhajtozva ugyan, de megelégedett a vödörjárattal.

 A békák azóta is boldogan élnek a Kamillás réten, rengeteg békacsemete jött a világra, és a gyerekek minden évben a segítségükre sietnek.